Ezek az asztalok egyre divatosabbak és nagyon drágák, ezért sokan szeretnék saját maguk elkészíteni.
A faanyag kiválasztása és előkészítése
Elvben tetszőleges fával dolgozhatunk, de azért van néhány megszorítás is. Például lehetőleg kerülni kell a tölgyfát és a szelíd gesztenyét, mert a magas csersavtartalmuk megállíthatja az epoxi gyanta térhálósodását. Ha mégis ilyen anyaggal szeretnénk dolgozni, akkor a már öntéshez előkészített fát előzetesen át kell kenni egy gyorsan kötő epoxi gyantával. Ez a művelet akkor is ajánlatos, ha egyéb anyagot választunk, mert a fa pórusait mindenképpen tömíteni kell, hogy bezárjuk az anyagban maradt levegőbuborékokat.
- A faanyag legyen légszáraz és vetemedésmentes.
- Csiszolja simára a fa oldalait.
- Távolítsa el a háncsmaradványokat és a szennyeződéseket.
- Ha része a tervezett megjelenésnek, akkor a repedéseket, hibákat töltse fel színezett – általában fekete – gyantával. Az elérhető színek fekete, fehér, piros, kék, türkiz és sárga. Természetesen maradhat natúr is a felület.
- Impregnálja a faanyag minden oldalát egy gyorsabb epoxi rendszerrel. Ehhez javasoljuk például a kifejezetten fához fejlesztett SR 550 epoxi gyantát az SD 553, vagy az SD 555 térhálósítóval. Általános szabály a Sicomin rendszereinél, hogy a nagyobb számra végződő térhálósítók mindig gyorsabbak. Ezek a rendszerek akár ötven százalékban hígíthatók az
EP 217 hígítóval, ha szeretnénk, hogy a fa impregnálása nagyobb mélységben történjen. - 24 óra pihentetés után ismét át kell csiszolni a fát, hogy a kiálló apró szálkákat eltávolítsuk. Ezt a műveletet finomabb, például 600-as papírral, könnyed portörlő mozdulatokkal végezzük. Ezután puha ronggyal portalanítjuk. Ezzel a faanyag előkészítése befejeződött. Fontos, hogy a felhasználásig tiszta, száraz körülmények között tárolja. Célszerű a továbbiakban például cérnakesztyűben megfogni.
Az öntőforma elkészítése
Ha van készen alkalmas öntőformája, akkor könnyű helyzetben van. Ha viszont nincs, akkor célszerű például a legolcsóbb fehér bútorlapból elkészíteni. Az alap a bútorlap. Erre kerülnek a lécek, amelyeket kívülről egyszerű sarokelemekkel rögzítünk egymáshoz az ábrán látható módon. (Fontos a lécek közötti gondos tömítés is!) Ez lehetővé teszi a forma könnyű bontását és az esetleges újabb felhasználást.
A keret rögzítése az alaplaphoz történhet például vákuum tömítő szalaggal. Nagyon fontos a gondos tömítés, mert a felhasználható gyanták viszkozitása nagyon alacsony így képesek a legapróbb réseken is átszivárogni. A szilikonpasztával történő kihúzás egy ideig jól őrzi a látszatot, de hamar felpuhul és áteresztővé válik.
A megfelelő gyanta kiválasztása
A víztiszta gyanta kiválasztásánál a legfontosabb szempont az elérni kívánt rétegvastagság. Ez azért fontos, mert a térhálósodás során felszabaduló reakcióhő felhalmozódik a rendszerben és a túlmelegedés kárt tehet a rendszerben. Ezért a gyantarendszereket a gyártó annyira lelassítja, hogy ezt a hőt legyen idő a környezetnek átadni. Például:
Gyantarendszer Önthető vastagság
SR CreaCast / SD CreaCast 20 2 cm
SR CreaCast / SD CreaCast 40 4 cm
SR 1670 / SD 7160 6 cm
SR Green CreaCast 160/ SD 7160 10 cm
Ezek valamennyien UV-álló víztiszta rendszerek. A Green megjelölés arra utal, hogy az anyagban lévő szénatomok jelentős része már nem fosszilis eredetűek. A Sicomin folyamatosan alakítja át az általa gyártott gyantákat és térhálósítókat környezetbaráttá. Emellett kiváltotta a rákkeltő, mutagén reprodukciót gátló összetevőket.
A szükséges gyantamennyiség meghatározása
A szabályos geometriájú termékek esetében ez nem probléma, de ezek az asztalok szabálytalan üregeket és réseket tartalmaznak. A legegyszerűbben a szükséges mennyiségű gyanta térfogatát határozhatjuk meg. Ehhez például feltölthetjük a szabad térfogatokat tiszta, száraz kvarchomokkal. Ennek a mennyiségét lemérhetjük valamilyen rendelkezésre álló térfogatmérő eszközzel. Az eredményt megszorozzuk a gyantakeverék sűrűségével és máris megkapjuk a szükséges mennyiségű anyag súlyát. Ez a gyanta és a térhálósító együttes mennyiségét jelenti.
Formaleválasztózás
Formaleválasztóra azért van szükség, hogy a készterméket majd ki tudjuk venni a formából. A kiválasztás szempontja lehet például a felhordás könnyűsége. A képen látható leválasztót legalább két rétegben kell alkalmazni a rétegek között 20-25 perc várakozással. Az öntés az utolsó réteg után egy órával kezdhető meg.
Alapréteg öntése
Alapréteget akkor célszerű önteni, ha az asztal alsó részén is műgyantát szeretnénk látni. Ezzel egyúttal elérhetjük, hogy ne kelljen külön leragasztani, vagy leszorítani a fa betéteket. Amikor az alap már csaknem megkötött, akkor egyszerűen belenyomjuk a megfelelő pozícióban a fa betéteket. Ha ezt a réteget hagyjuk kitérhálósodni, akkor elkerüljük az öntés során a fa betétek elmozdulását felúszását.
Járulékos haszon az, hogy ilyenkor eltömítjük az alaplap és az oldalfalak közötti esetleges réseket is. Erre a célra használni olcsóbb lamináló gyantát, mert az asztal alsó részét képezi majd, ahol nincs szükség UV-állóságra. Vékony – 2-3 milliméteres – rétegben ez az anyag is tökéletesen átlátszó. A tényleges öntés másnap kezdhető el.
Gyantaöntés
A gyantarendszer két komponensét nagyon pontosan összemérjük a megadott arányban, majd géppel gondosan összekeverjük. Ezután átöntjük egy tiszta keverő edénybe. Itt újra megkeverjük, hogy tökéletesen homogén keveréket kapjunk. Ilyenkor kell belekeverni az esetleges színezéket is. A keveréket 15-20 percig állni hagyjuk, hogy a belekevert levegőbuborékok távozni tudjanak. A tényleges öntést az asztal legmélyebb pontján kezdjük. A keveréket például egy autófényezők által használatos szűrőtölcséren, vagy egy ráhúzott női harisnyazoknival bevont – másra nem használt – konyhai szűrön öntjük keresztül. Magát az öntőformát célszerű eleve például egy vákuumfólián elhelyezni, amit az öntés után felhajtunk és például ragasztószalaggal rögzítünk. Ezzel megakadályozható, hogy az esetleges tömítési hibákon keresztül kifolyjon a gyanta. Az öntvényt ezután magára kell hagyni pormentes környezetben. Tilos az öntvényt lefedni!
Utólagos buborékmentesítés
A leggondosabb munka mellett is előfordulhat, hogy az öntvényben levegőbuborékok jelennek meg.
Az interneten terjedő módszerek a legtöbb esetben kockázatosak, néha veszélyesek is.
- Buborékmentesítés lánggal. Ilyenkor legtöbbször cukrászfáklyát, „zsebsárkányt” használnak. Az elv az, hogy a lánggal felmelegített gyanta viszkozitása lecsökken és emiatt a buborék könnyebben jut el a felszínre, ahol kipattan. A kockázat a túlmelegedés, ahol annyira felgyorsul a térhálósodás, hogy a felszínen gyantacsomók keletkeznek és elcsúfítják a terméket. Szélsőséges esetben akár ki is gyulladhat az öntvény.
- Buborékmentesítés hőlégfúvóval. Itt nincs gyulladásveszély, de a felület ugyanúgy károsodhat, ráadásul a hőlégfúvó hullámokat fújhat a felületbe.
- Buborékmentesítés oldószerrel. A cél itt is a felületi feszültség csökkentése például izo-propil-alkohollal. Itt idegen anyag kerül a felületi rétegbe és ezzel rontja a termék minőségét.
- Buborékmentesítés mechanikusan. Itt vékony, hegyes fémeszközzel egyenként kiszúrjuk a buborékokat. Ez akkor működik, ha csak nagyon kevés buborék van. Ezért fontos a gondos buborékmentesítés.
Utólagos megmunkálás
A kész öntvényt legalább két hétig kell pihentetni. Óvatos hőkezeléssel a folyamat kissé gyorsítható.
- Csiszolás. Lehetőleg géppel történjen vizes, vagy olajos papírral. Az utóbbi kizárólag akkor, ha végső felületkezelés nehéz olajjal történik. Egy finomabb csiszolóanyagot használjunk gondosan ügyelve arra, hogy nehogy túlmelegedjen a felület. A kilágyult gyanta gyúródik a csiszolás közben.
- Polírozás. A legalább 2000-es finomságú csiszolás után már lehet polírozni. Először egy durvább, utána egy finomabb pasztát használjon.
- Gyantaöntés. A végső bevonathoz javasolt az SR Surf Clear EVO gyanta az SD Surf Clear EVO Medium, vagy az SD Surf Clear EVO Slow térhálósítóval. A gondosan vízszintezett felületre szűrőn keresztül ráöntjük a keveréket 0,2-5 mm vastagságban és egy napig állni hagyjuk. Ez az anyag víztiszta, UV-álló, kopásálló és karcálló. Itt nagyon fontos a zsír-, és olajmentes felület.
- Felületkezelés nehéz olajjal. A fáig visszacsiszolt felületet több rétegben átkenjük a kiválasztott olajjal.
